ruhatár
ruhatár főnév
1. <Művelődési intézményben, állomáson, vendéglőben stb.> az a helyiség, ahol a látogatók, az utasok v. a vendégek kabátjukat, kalapjukat, csomagjukat v. más, rendsz. kisebb tárgyaikat rövidebb időre megőrzés végett elhelyezik. A könyvtár, a mozi, a színház ruhatára; ruhatárba adja, teszi a botját, az esernyőjét, a táskáját, a téli kabátját. A ruhatárba siet, leteszi a téli kabátját. (Kosztolányi Dezső) Felment az emeletre. A ruhatárban a szolga sietve vette át a kabátját. (Móricz Zsigmond) || a. A tárgyaknak a ruhatárban való elhelyezése, a ruhatár használata. A ruhatár díjtalan, kötelező. || b. A ruhatár használatának díja. A ruhatár egy forint.
2. Az a helyiség, amelyben az együtt dolgozó, szolgálatot teljesítő v. együtt élő személyek egyenruháit, ruhaneműit tartják, tárolják, gondozzák; raktár. Katonai, legénységi ruhatár. A ruhatárban köpenyt vételezett. Hát mikor a pompás ruhatárba értek! | Van ott vörös nadrág annyi, hogy temérdek. (Arany János) A ruhatárból egy vörös és kék selyem apródöltözetet tett az asztalra. (Gárdonyi Géza) || a. (régies) <Színházban> a színészek által haszn. jelmezek, ruhaneműek összessége. A színház ruhatára nagyon gazdag. Színházuk mindig tele volt …, s félév alatt fényes ruhatárt szereztek. (Jókai Mór)
3. Egy személy összes ruhaneműje, ruhaneműekből álló készlete. Választékos, ízléses ruhatára van. Ruhatárában három öltönyt láttam. Bútorom és ruhatáram … a tiéd lesz. (Petőfi Sándor) Alinak rövidesen olyan ruhatára lett, mint egy híres színésznek. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): ruhatárjegy.
ruhatári.
