rusztikus
rusztikus melléknév -an, -abb (választékos)
1. Parasztos, darabos, faragatlan <személy, kül. férfi)>. Rusztikus falusi kántor. A kissé kifáradt asszony … bágyadt nagy szemeivel odatekintett a rusztikus emberre. (Tolnai Lajos)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Rusztikus beszéd, modor, viselkedés. Anyjának … volt valami rusztikus vonása, az nem félt a szavaktól. (Móricz Zsigmond)
rusztikusság.
