rútít
rútít ige -ott, -son; -ani (-ni) (választékos)
1. tárgyas Vmi főleg ottlétével rúttá (I. I), csúnyává tesz vmit; csúfít. Veres bibircsók rútítja az orrát. Egy esetlen szobor rútítja a homlokzatot. Pár jegyzetet én is szükségesnek tartok, de gyémántapró betűkkel, hogy ne rútítsa a lapot igen. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) A harag rútít.
2. tárgyatlan (ritka) Vhova rútít: <állat> (ott maradó) ürülékével piszkossá tesz vmely helyet; csunyít. Saját fészkébe rútít.
Igekötős igék: berútít; elrútít; megrútít; telerútít.
rútítás; rútító; rútított; rútíttat.
