sajog
sajog tárgyatlan ige sajgott, sajogjon, (ritka, irodalmi nyelvben) sajg (csak 3. személyben)
1. <Rendsz. régebb ideje beteg v. sérült testrész, testtájék, ill. seb> zsibbadó, bizsergő, tompán fáj. Még mindig sajog a foga. Olyan érzés sajgott … a mellemben, mintha egy láthatatlan kéz véres foszlányokra tépte volna bennem a szívemet. (Gárdonyi Géza) Már begyógyultak a sebek és nem sajganak, mint testen az égés sebe, a legfájóbb fájás. (Móricz Zsigmond) || a. Kínzóan fáj, ég. Sajog a feje. Csak úgy sajog a gyomra az éhségtől. Ottan elállt [= megállt] a hős búsultan, balja sajogván A suhogó nyíltól, mely azt átfúrta könyökben. (Vörösmarty Mihály) || b. (irodalmi nyelvben) <Csapás, ütés által okozott seb v. a helye> fáj. Dárdacsapás sajgott fájdalmasan égve bokáin. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Lélek, szív, fájdalom> belső gyötrődést, emésztődést okozva elfojtottan v. leplezetten fáj. Sajog a → szíve vkiért, vmiért v. vmi miatt. Örűl a szivem és mégis sajog belé. (Arany János)
3. (tájszó, elavult) Csillog, ragyog. Sürög ami sűrű, sajog ami fényes. (Arany János)
