salabakter
salabakter [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -je [e] v. -ja (tréfás)
1. A világtól elmaradt, begyepesedett agyú, mihaszna vén ember. Vén salabakter. Az öreg pemetefű is jó orvosság az olyan krákogó öreg salabakternek, mint a komám. (Mikszáth Kálmán) Újfent morognak salabakterék: Mi magyarságunk nekik nem elég. (Ady Endre)
2. Elavult könyv, amelynek nincs gyűjtői értéke. Könyvtárában van egy csomó ócska, tűzre való salabakter is.
3. (tájszó, iskolai) Puska (3).
