sanyarú
sanyarú melléknév -n v. -an, -bb
1. (népies, választékos) Igen szűkös, terhes, gyötrelmesen nyomasztó, nélkülözéssel, megpróbáltatással tele, örömtelen, keserves <helyzet, állapot>. Sanyarú betegség, böjt, élet fogság, gond, rabság, sors, számkivetés. Dalos Eszti … Fiatal még a mezei munkára; Sanyarú volt beleszokni: Napon égni, pirosodni. (Arany János) Sanyarú volt gyermekségem, Ifjuságom szomorú. (Gyulai Pál) || a. (népies, választékos) Ilyen élettel, állapottal együttjáró; nehéz, keserves, örömtelen, sivár. Sok epesztő gonddal, sanyarú munkával | Éli mostan Imre a földi világot. (Arany János) || b. (ritka, választékos) Szegényes, szűkös, vmely szükségletet alig kielégítő. Lénát az élet súlya, a sanyarú kenyér, a terhes munka, a paraszti élet öregítette meg. (Ambrus Zoltán) Ekkora nyomorúságban, mint a mienk, már az is vigasz, akármilyen sanyarú, ha szánni tudjuk egymást. (Móra Ferenc) || c. (ritka, bizalmas) Nehéz élete, szegénysége miatt besavanyodott, félszeg, kedvetlen <személy>. Sanyarú alak, pofa.
2. (népies, választékos) Nyomasztó, keserves, kínos <érzés>. Sanyarú lemondás. Sűrűn áll … a nép; De visz vesztednek sanyarú érzése közökbe [= közéjük]. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, régies) Önmagához és másokhoz szigorú <személy>, olyan, aki keménységével másokat is gyötör, sanyargat. Sokfélét akara gondos és sanyarú, de nem kegyetlen atyjának adni feleletül. (Vörösmarty Mihály)
sanyarúság.
