sápadt
sápadt melléknév -an, -abb
1. <Betegség, rossz életkörülmények v. lelki izgalom miatt> vértelen, halvány, fehéres-sárgás színárnyalatú <arc>. Arca sápadt a dühtől. Ma már a szivek bátrabbak, Sápadtak a gyermek-orcák. (Ady Endre) Elég rongyosnak találtak, sápadt kis arcom volt. (Móra Ferenc) || a. Ilyen arcú <személy>. Sápadt gyerek ifjú, leány. Hosszú betegsége után még egy kicsit sápadt. Reszketve, sápadtan ült a vádlottak padján. Szóláshasonlat(ok): olyan sápadt, mint a → halál; sápadt, mint a → holdvilág; sápadt, mint a → kísértet. Roppant zajongó városok Utcáin hallgatás, Sápadt nők arcán siralom. (Bajza József) Hazudik, – morgott Hegedűs, és sápadt volt, mint a fal. (Gárdonyi Géza) Szilvia sápadtan összeszorította az ajkát. (Krúdy Gyula)
2. (választékos) Tompa, fakó árnyalatú (szín v. színes tárgy); halvány. Sápadt őszi lombszín ruha. Bámulni látszott az éppen feljövő holdat, mely sápadt rózsaszínnel utánozza a hajnalt. (Jókai Mór) Sohse vörös a hulló csillag Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. (Ady Endre)
3. (irodalmi nyelvben) Halvány, tompa fényű <világító, fénylő test, fény(forrás) világosság>. Sápadt fény, hold. Ül vala királyné, Lajos édes anyja | … Mellette királyok leányai, űlve, Fő uraké, vagy száz, mind állva körűle: Mint a halavány hold, noha sápadt fénnyel, Elnyomja az apróbb csillagokat éjjel. (Arany János) A tele hold sápadtan világított. (Jókai Mór) És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon … (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): 1. sápadtkék; 2. halálsápadt.
sápadtas; sápadtság.
