sárgul
sárgul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Fokozatosan sárga színűvé válik. A gerendáról lecsüngő oldalszalonnák a nagy melegtől … elkezdtek sárgulni, avasodni. (Mikszáth Kálmán)
2. <Növény levele> sárga színűvé válva hervad, szárad(ni kezd). Sárgul a falevél, a fű, a lomb. Nem kell dér az őszi lombnak, Mégis egyre sárgul. (Arany János) Augusztus vége felé járt az idő, sárgultak már a fák levelei, hullottak is. (Nagy Lajos) || a. <Gyümölcs, termés> érés közben zöldből fokozatosan sárgává lesz; érik. Sárgul a barack, a búza, a körte, a tök, az ugorka. Érett a körte, pirult, sárgult. (Tolnai Lajos)
3. (ritka) (Személy, ill. az arca vmely betegség, indulat hatására) sárgássá, sápadttá válik; sápad, halványul. Tüstént az ijedség rém képe alászáll, Maga is hol zöldűl hol sárgul a császár. (Arany János)
4. (választékos) Sárga színével feltűnik; sárgállik. Aranyeső sárgult a kert bokrai közt. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban. (Petőfi Sándor) Az ajtó … hasadékaiban sárgultak a gombák. (Jókai Mór)
5. (iskolai, bizalmas, tréfás) <Mezőgazdasági akadémia, egyetem utolsó éves hallgatója> végső vizsgáira készül, utolsó heteit tölti az akadémián, egyetemen.
Igekötős igék: elsárgul; kisárgul; megsárgul.
sárgulás; sárguló; sárgult.
