sarkantyú
sarkantyú főnév -t, -ja
1. Félkör alakú résszel hátul a csizma, cipő sarkához erősített, másik részén gombban v. éles fogakkal ellátott kis forgatható korongban végződő fémeszköz, amelyet lovasok viselnek, hogy a lovat vele döfködve haladásra ösztökéljék; újabban főleg díszül v. a tánc ütemének jelzésére haszn. Peng a sarkantyú; sarkantyúba → kapja lovát; sarkantyút → ad a lovának; belevágja a sarkantyút lova oldalába; → pengeti a sarkantyúját. Sarkantyút adván László | Ágaskodó lovának, – Most még annál sebesebben | Nyargalt Csobánc várának. (Kisfaludy Sándor) Rövidke csizmájára csillagos lovassági sarkantyú volt verve. (Krúdy Gyula)
2. Egyes madarak, házi szárnyasok (pl. a kakas) csüdjének hátsó felén levő, felfelé görbülő hegyes karom.
3. (népies) Házi szárnyas kétágú kulcscsontja; babonás jövendölésre használják. Sarkantyút törnek, hogy melyikük kívánsága teljesül.
4. (ritka) Az emberi sarkcsontből vadon kinövő csont, ill. a saroknak a lábbeli nyomásától megvastagodott, kemény bőre.
5. (műszaki nyelv) A partról a mederbe benyúló, a folyó összeszűkítésére, szabályozására v. a part védelmére való, kőből v. rőzsefonással készült gát.
6. (növénytan) Némely virág pártájának v. csészéjének zacskó v. tölcsér alakú alsó kiöblösödése, amelyben a virág által termelt méz összegyűl. || a. (tájszó) Sarkantyúka.
7. (konyhaművészet) Derelyemetélő, rádli (1).
8. (elavult) Étvágygerjesztő v. az emésztést elősegítő ital. Egy kupica pálinka a korhelyleves után: ezt hívják úgy, hogy „sarkantyú”. (Jókai Mór)
9. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Serkentő, ösztönző erő, ösztökélés. A szerelem lesz sarkantyúm. Hozzád rohanok. (Petőfi Sándor) Ez az én szikár Orbiliuszom | …, míg a tananyagot | belénk verte, gyors képeket adott | és sarkantyúnak használta a drillt. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): sarkantyúcsat; sarkantyúcsont; sarkantyúcsörgés; sarkantyúkészítő; sarkantyúműves; sarkantyúnesz; sarkantyúpendülés; sarkantyúpengés; sarkantyúpengetés; sarkantyúszeg; sarkantyúszíj; sarkantyútaraj; sarkantyúzene.
