sarki
sarki melléknév
1. Utcasarkon levő, ott található <személy, dolog>. Sarki bolt; sarki hordár, koldus rendőr. [Leányait] valami jogászforma ficsúr hazáig kísérte … az iskolából, a sarki fűszeres pedig sietett hírül adni. (Kaffka Margit) A sarki kiskocsmában az asztalt veri, s a cigánnyal húzatja a fülébe. (Kosztolányi Dezső) Ismerős volt, már majdnem ember, a | sarki telken az a nagy bodzafa. (Szabó Lőrinc)
2. Az északi v. a déli sarkon, sarkvidéken levő; ott élő, látható, található <élőlény, dolog>. Sarki égöv: hideg é.; sarki fény ←; sarki jég; sarki nyúl, róka. || a. Az északi v. a déli sarkvidékről származó <dolog>. A beáramló sarki levegő.
Szóösszetétel(ek): délsarki.
