satnya
satnya melléknév satnyán, satnyább (választékos)
1. Növésében, fejlődésében elmaradt, tengődő <ember, állat, növény>; vézna, csenevész. Satnya gyerek, jószág, malac. Néhány satnya fűzfa álla parton. Nyirbáljatok üvegházak Satnya sarjadékain; A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. (Petőfi Sándor) A gyerek satnya volt, a többi Gregoricsok … egyre a halálát lesték. (Mikszáth Kálmán) A satnya fák ragyognak künn merészen. (Tóth Árpád) || a. Ilyen emberre, állatra, növényre jellemző, reá valló, hozzá tartozó. Satnya testalkat; satnya testű. Néhány satnya levél, virág van csak rajta.
2. (átvitt értelemben) Elődeihez, kortársaihoz képest visszamaradt, kevésbé életképes, csekélyebb szellemi értékű, kisebb erejű <személy, közösség v. dolog>. Satnya nemzedék. Szemem megromlott satnya ivadékot, Egy pusztulásnak indult népet lát. (Petőfi Sándor) El innét, finnyás orru satnya nép! (Arany János)
satnyácska; satnyaság.
