sebhely
sebhely főnév
1. A seb gyógyulása után visszamaradó elváltozás; hegforradás. A műtét után sebhely maradt a kezén. Szép a borostyán … Szép a vitéznek sebhelye homlokán. (Berzsenyi Dániel) Az arcán végig a bal füle sarkától hosszú sebhely vöröslik. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, költői) Fájdalmas élménynek tartós lelki nyoma. És ha talán Toldit soha meg ne Lássa: | Beállhat idővel szive gyógyulása; Marad ugyan sebhely: megérzi halálig. (Arany János)
3. (kertészet) A gyümölcsfák ágain, törzsén ejtett vágás felülete, ill. az ott keletkező forradás. A gyümölcsfák sebhelyét fakátránnyal vagy oltóviasszal szokták bekenni.
sebhelyes.
