sebtében
sebtében [e-e] határozószó, (népies) sebtiben
1. Nagyon kevés időt szánva rá és sietve, gyorsan. <Nyomósítva:> nagy sebtében. Sebtében felkészült az útra. Nagy sebtében megírta a leckéjét. Szedje fel kend azt az írást … szaporán, s olvassa sebtiben. (Jókai Mór) Hosszú és szomorú történet, elbeszélhetném sebtiben, de nem mostanra való. (Mikszáth Kálmán) Odavetette még úgy sebtiben, hivatalba készülődve: – Igaz, te! Losonczy Attilával találkoztam ma … (Kaffka Margit)
2. (régies) <Menése, jövése, utazása közben:> nagy sietve; sebbel-lobbal. Nagy sebtében érkezik Haller Gábor. (Jókai Mór)
