séd
séd főnév -et, -je [ë, e] (tájszó)
Kis patak, csermely, rendsz. olyan, amelynek csak záporesők után van vize. Az ezer év előtt kelt oklevelekben már mai magyar szavakkal vannak megjelölve a falvak, a folyók, a sédek, a hegyek, völgyek. (Móricz Zsigmond)
