segg
segg [e] főnév -et, -e [ë, e] (durva)
1. Ember v. állat alfele, fara, feneke, ülepe. Kövér, lapos, sovány segg; vkinek a segge → partja; seggbe rúglak: <durva fenyegetésként is>; seggen csúszik; majd seggre → esett.
2. Végbélnyílás. Szóláshasonlat(ok): (úgy fél v. úgy megijedt, hogy) egy → zabszem se férne a seggébe.
3. (népies) Nő szeméremteste.
4. (tájszó) A húzóháló zsákja.
Szóláshasonlat(ok): buta, mint a segg: megvetést keltően buta. Szólás(ok): segget csinál a szájából: nem tartja meg a szavát, nem váltja be ígéretét; ld. még béka, zabszem. Közmondás(ok): Nehéz v. nem lehet egy seggel két nyerget ülni: nehéz v. nem lehet egy időben két dolgot jól elvégezni, két hivatalt tisztességesen ellátni egy embernek.
seggecske; segges; seggű.
