segítség
segítség [segíccség] főnév -et, -e [ë, e]
1. A segít igével kifejezett cselekvésnek vmely tettben való megnyilvánulása; az a tény, hogy vki, vmi segít vkinek vminek v. vkin, vmin; támogatás. Anyagi, erkölcsi, pénzbeli segítség; jelentős, jókor jött segítség; Isten segítségével: (átvitt értelemben is) szerencsésen v. ha szerencsém lesz; segítségre → hív; vkinek (a) segítségére → megy; segítségére van vkinek; felajánlja, megtagadja segítségét. Már késő volt a segítség. Köszönöm, nem kell hozzá segítség. Nem akar segítségemre lenni. Hathatós segítséget kaptunk. Megköszönte a segítséget. Munkatársai segítségével hamar megoldotta a feladatot. Miklós a kötődést únni kezdi végre, Lábát sem restelli híni segítségre. (Arany János) Mind a két küldöttség azért jött, hogy Átilla fegyverét kérje segítségül. (Gárdonyi Géza) A Szonja nagybátyja… csak tanácsokat adott, pénzbeli segítséget soha. (Ady Endre) Egy … öregasszony állott az ablak párkányán, ahová nyilván létra segítségével jutott. (Krúdy Gyula) || a. Ennek folyamatos, állandó, huzamos megnyilvánulása. Segítségére van vkinek; megvonja vkitől a segítségét. [Noszty Ferinek] otthonról ugyan vékonyan csörgedezik a segítség. (Mikszáth Kálmán) || b. Vkinek, vminek váratlan nagy bajból, szorultságból, (élet)veszedelemből való kiszabadítása, megmentése, ill. az erre nyújtott támogatás. Segítségért kiált, könyörög; vkinek, vminek a segítségére → siet. Segítséget hoz a baleset áldozatainak bekötözésére. || c. <Ilyen helyzetben, ezt kérő felkiáltásként:> Segítség!: segítsetek!; jöjjetek segítségemre!; veszedelemben vagyok, mentsetek meg! Mi az? – ordított. – Ki az? Segítség. Gyilkos, gyilkos. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Segítő (II), segítőtárs. Segítségül → hív. Nagy segítségem ez a gyerek. Segítséget alkalmaz a háztartásban. Én voltam az édesanyámnak a segítsége. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): segítségkiáltás.
