sejt [2]
sejt [2] [e] főnév -et, -je [ë, e]
1. A növényi és az állati test legkisebb önálló alaki és élettani egysége. Állati, növényi sejt; → állandó sejt. A növény, az állat és az ember teste sejtekből épül fel. (irodalmi nyelvben) Minden sejtje: minden porcikája; az egész ember. Minden élőlény a sejteknek egy nagy társadalma. A sejt él, kinyílik oszlik, önmagához hasonló sejtekre bomlik fel. (Karinthy Frigyes)
2. A méhek viaszból épített hatszögletű kamrácskája, melyben utódaikat nevelik, és mézüket felraktározzák; mézsejt. A lép sejtekből áll. Járnak már a dolgos méhek; S nem soká a puszta sejt: Méztől leszen drága, telt. (Tompa Mihály)
3. (átvitt értelemben, politika) <Illegális politikai pártban> néhány tagból álló, együtt dolgozó csoport. Háromtagú sejt. Az illegalitásba kényszerített kommunisták sejtekbe szerveződtek.
Szóösszetétel(ek): 1. sejtállomány; sejtanyag; sejtburok; sejtcsalád; sejtcsomó; sejtcsoport; sejtelhalás; sejtelmélet; sejtforma; sejthalmaz; sejthártya; sejtközi; sejtközpont; sejtnyálka; sejtosztódás; sejtplazma; sejtrendszer; sejtréteg; sejtszaporodás; sejttársulás; sejttest; sejtüreg; 2. anyasejt; csontsejt; falósejt; festéksejt; hámsejt; ivarsejt; ondósejt; pártsejt; petesejt; vérsejt; zsírsejt.
sejtecske; sejtes; sejtű.
