semerre
semerre határozószó, általános
<Önállóan rendsz. egyszavas mondatként v. némely igei állítmány nélküli mondatban; egyébként második, esetleg harmadik tagadó v. tiltó jelentésű szóval kapcsolatban; nyomatékosabban a sem v. se tagadó-, ill. a se tiltószóval.
1. Semelyik irányba, semmiféle irányba; se(m) erre, se(m) arra; erre se(m), arra se(m). Menekülni nem lehetett semerre (sem). Nem nézett semerre (sem). Nem szökhetik el semerre. (Jókai Mór) Csak semerre se nézzetek, hanem egyenesen gyertek. (Nagy Lajos)
2. Az ismertek, a szóban forgók közül egyik irányba se(m). [Merre ment? Jobbra vagy balra?] – (Nem ment) semerre, itt van. Ez a színház egy tűzfészek … Ebből a színházból tűz esetén nem lehet elmenekülni semerre. (Karinthy Frigyes)
3. Körös-körül sehol se(m). Világosság nem látszott semerre. Nincs semerre senki az egész környékbe. (Vajda János) Semerre egyetlen barátunk, … pártfogónk sem akadta gazdag és nagy nemzetek között. (Krúdy Gyula)
