semmitmondó
semmitmondó [ë] melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan <viselkedés, megnyilatkozás>, mely nem árul el semmit abból, amit vki, érez, gondol, v. tenni szándékozik. Semmitmondó tekintet, udvariasság; semmitmondó mosollyal búcsúzott. Simára borotvált áll, sima semmitmondó, folytonos mosoly … (Justh Zsigmond)
2. <Gondolatokban, eredeti ötletekben, eszmei tartalomban> jelentéktelen, szegény, üres. Semmitmondó beszéd, felszólalás, kifejezés, módosítás, szavak, válasz. Mindig semmitmondó válaszokat kapok, mégis makacsul elmondom újra mondókámat. (Karinthy Frigyes)
3. Különös, jellegzetes vonások nélküli, kifejezéstelen, átlagos, jelentéktelen <arc(kifejezés)>. A sok semmitmondó arc között valóságos szépségnek látszott. || a. Határozott kifejezés nélküli, üres, kissé bamba <arc, arckifejezés>. A birkák némán legelésznek, a kolompos kos mereven, semmitmondó ábrázattal néz. (Mikszáth Kálmán)
