seppeg
seppeg [ë-ë v. e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (tájszó, hangutánzó)
tárgyatlan <Idős ember> fogatlan szájjal beszél, susog, suttog. Nem értettem szavát, mert csak seppegett. Néhány öregasszony seppegett mellettem a padokban. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas Ily módon mond vmit. Azt seppegi, hogy …
Igekötős igék: elseppeg.
seppegés; seppegett; seppegő.
