sérthetetlen
sérthetetlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (régies) sérthetlen
Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem szabad megsérteni.
1. (történettudomány) Sérthetetlen v. szent és sérthetetlen: felelősségre nem vonható s fokozott büntetőjogi védelemben részesülő <személy>. A király személye szent és sérthetetlen volt. Kobul megparancsolá nekünk, hogy személyed sérthetetlen. (Jókai Mór)
2. (jogtudomány) Olyan <személy>, aki területenkívüliséget élvez. A külképviselet tagjai sérthetetlenek.
3. (ritka) Olyan <dolog>, amelyet nem lehet büntetlenül megsérteni, megszegni, áthágni. Sérthetetlen szabály. Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt … Hű egyesség tartsa össze Fiait, Hogy leküzdje éjszak rémes árnyait: Künn hatalmas, benn virágzó És szabad, Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. (Vörösmarty Mihály)
sérthetetlenség.
