sérült
sérült melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] Olyan <tárgy, testrész, ritk. személy, állat>, aki, amely sérülést szenvedett. Sérült bútor, épület, gépkocsi, kéz, orr, porcelán, repülőgép, végtag. Egy este gyönyörű, félelmetes | pillangót fogtunk, halálfejest. | A méz csalta be az ablakon át …, s mikor remegő | szárnyaival egy sarokban megült | s nyilván sérült is volt, vagy kimerült, | seprűvel leütöttük. (Szabó Lőrinc)
II. főnév -ek, -je [e, e] Sérült személy. A sérülteket kórházba szállították.
Szóösszetétel(ek): bombasérült.
sérültség.
