sicc
sicc mondatszó és főnév sic
I. mondatszó
1. <Macska elkergetésére.> Sicc innen! Sicc ki! [A nagyasszony] hangos „sicc innen!” kiáltással jelzé haragját, mely egy alkalmatlankodó macskához volt intézve. (Jókai Mór) Sic, te cudar! … s minden igaz ok nélkül elugrasztotta onnan a macskát. (Mikszáth Kálmán)
2. (bizalmas, tréfás) <Személy(ek)hez, kül. gyermek(ek)hez:> el onnan! takarodj(atok)! kotródj(atok)! Sicc innen, te! Kopereczki sic ki! – s több efféle kivehető hangok emelkedtek ki az artikulálatlan zsivajból. (Mikszáth Kálmán) || a. (-tól, -től ragos szóval v. tőle határozószóval kapcs.) <Annak kifejezésére, hogy a megszólítottnak semmi köze a határozóval jelölt személyhez, s hogy a beszélőnek az a kívánsága, hogy a megszólított tartsa távol magát a határozóval jelölt személytől>. Azért attól [a lánytól] csak sicc! mert ott a körmére ütnek az embernek. (Jókai Mór)
II. főnév (-et), (-e) [ë, e] (gyermeknyelv, tréfás) Macska. Enni, inni – nincs. Elvitte a sicc! Amott-e a macska, gyer ide, hozd vissza! (Bródy Sándor)
