siheder
siheder [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (tájszó) süheder [e-e]
1. (gyak. enyhén rosszalló) Kb. 15–17 éves, rendsz. kamaszosan megnyúlt, erősebb fiú, fiatal legényke. Mit keres itt ez a siheder? Meleg dél van itt kinn a mezőben … Két lyány gyűjti ott a széna rendjét, Két siheder hordja a petrencét. (Petőfi Sándor) Egy sihedernél nagy nyaláb újság volt. (Gárdonyi Géza) || a. (rosszalló) Kamaszos éretlenségével, tiszteletlenségével, izgága, öntelt magatartásával stb. bosszankodást keltő ilyen fiatal legény fickó. Két siheder nekitámadt a vén csősznek. Rendreutasította a szemtelenkedő sihedert. Minden ház gerince valóságos nyereg, Sorra ülnek rajta lármás sühederek. (Arany János) Valami pákosz siheder elém áll egy madárral, hogy vegyem meg. (Jókai Mór) Egyszerre arra lépeget … egy tejfeles szájú siheder. (Mikszáth Kálmán)
2. jelzői használat(ban) Serdülő korban levő, kamasz. Siheder fiú, lány; (tájszó) siheder malac: süldő. || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen korú személyhez tartozó, rá jellemző. Siheder módra. A koronát még kölyök korában Nyomintották a fejére néki, S már csatázott siheder korában, És vala nagy az ő vitézségi. (Petőfi Sándor) Komázva bánt mindenkivel. Ez is egy vonás a siheder évekből. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): sihederév; sihedertempó.
sihederes.
