sikamlós
sikamlós melléknév -an, -abb
1. (régies) Olyan, amin könnyen el lehet csúszni, meg lehet siklani; nagyon sima, csúszós, síkos felületű. Sikamlós járda, parkett. Sikamlós a jég. Csendben haladtunk egy ideig a sírok közt a nyirkos, sikamlós úton. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Olyan <út>, amelyen erkölcsileg könnyen elbukhatik, veszélybe juthat az ember. Nemzetünk … a jogfeladások sikamlós meredélyén veszélybe, több mint veszélybe, halálba sodortatik. (Kossuth Lajos) A dicsvágy sikamlós utján Gondoljuk óv a jó barát. (Madách Imre)
2. <Nyálkás, sima felülete miatt> könnyen csúszós, sikló. A hal, a kígyó sikamlós teste. || a. (átvitt értelemben, ritka) Könnyen, hirtelen eltűnő. A pénz sikamlós portéka. Az ember észre sem veszi, oly hamar fogy. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Főleg nemi vonatkozásban:> a jóízlést, illemet, szemérmet sértő, tréfásan kétértelmű <megnyilatkozás>. Sikamlós beszéd, történet, vers, vicc. A darab … elmés, mulattató; de tele sikamlós helyekkel. (Vörösmarty Mihály) Nem egy versezet van [Vörösmarty] műveiben, mit ellenség, úgy valamint barátja literatúránk gyöngyei közé soroz; és mégis 200 példány a két hazában! Paul de Kock sikamlós regényeiből … több forog kézen talán magában a fővárosban! (Kossuth Lajos) Egy katonaiskola nagy kamasz növendékei … a két … hölgyre mondogattak fönnhangon sikamlós élceket. (Jókai Mór)
sikamlósság.
