sikló
sikló melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami siklik (1–4). A fűben sikló kígyó; a vízen sikló csónak; a jégen, a táncterem padlóján sikló párok; szélsebesen sikló autó.
II. főnév -t, -ja
1. Erdőn-mezőn, vizek körül, vízben élő nem mérges kígyó. Mókusra vadászott, sikló után futott, mint a bolond, mert a sikló bőréért egy pengőt is lehetett kapni. (Gelléri Andor Endre) || a. (állattan) Siklók: a hüllők osztályába tartozó kígyók (Ophidia) rendjének egyik családját (Colubridae) alkotó több állatfaj. || b. (állattan) Ebbe az állatfajba tartozó állat. Erdei, kockás sikló.
2. Meredek pályán haladó, szilárd pályatestű, drótkötél vontatású vasút. Régen a Várba siklóval járt. Svájc. Zerge, bércek, szédület. | Sikló. Major felhők felett. (Babits Mihály) || a. (műszaki nyelv) Lejtős pályán történő szállításra, közlekedésre való berendezés, amely sínpályán mozgó, esetleg kisebb hajtógéppel működő kocsikból áll; a meghajtást általában a rakott kocsik súlya végzi. A sikló egyik vágányán robogtak lefelé a tele csillék, a másikon felhúzták az üres kocsikat.
3. (régies) Meredek v. síkos lejtő, út, amelyen csúszva, kapaszkodva lehet csak le- s feljárni. Az ifjú vadász csak gyakorlat által mássza meg a havasok siklóit. (Madách Imre)
4. (tájszó) Zsurló.
5. (tájszó) Borona keresztfája.
Szóösszetétel(ek): siklófű.
