sipít
sipít ige -ott, -son; -ani (-ni) (hangutánzó)
1. tárgyatlan (rosszalló) <Ember, ritk. állat> kellemetlenül éles, magas hangon beszél, kiáltoz, ilyen hangot hallat. Ne sipíts! Az őz sipít, ha a bak űzi. Ne hagyja magát! – sipított az éltes háziasszonyság. (Mikszáth Kálmán) Mi az? – sipított éles kellemetlen hangján. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (rosszalló) Ilyen hangon mond vmit. Azt sipította, hogy…
2. tárgyatlan (ritka) <Hangszer, hangjelzést adó eszköz> éles, magas hangon szól. Sipít a furulya, a hajókürt, az üzem dudája. Sipít a síp, csörömpöl minden ablak. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (ritka) Hangszer <hangot> ily módon ad. Bolondok E hangok, Melyeket A rekedt Trombita Sipita. (Arany János)
Igekötős igék: belesipít.
sipítás; sipító; sipíttat.
