sípol
sípol ige -t, -jon
1. tárgyatlan Sípba fúj, sípot fúj, sípon játszik. A gyerek egész nap sípol. || a. tárgyatlan Sípjelet ad. A játékvezető sípol. A vezető sípolt. || b. tárgyatlan Éles, magas hangjelet ad vmely jelzőkürtön. Sípolt a hajó. || c. tárgyas Ilyen módon jelez vmit. A játékvezető lesállást sípolt.
2. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) <Élőlény> a sípéhoz hasonló hangot hallat; fütyül. Vörösbegyű pirók mélabúsan sípol a bogáncs közt. (Bársony István) || a. tárgyatlan <Lélegzőszerv nehéz, erős igénybevétel V. szervi elváltozás, megbetegedés következtében> éles, sivító hangot hallat. Sípol a melle, a torka, a tüdeje. E bús legény tréfált és szeretett S dalolt, mikor már sipolt a melle. (Ady Endre) Csak azt hallja, hogyan sípol az öregasszony tüdeje, milyen akadozva szedi a lélegzetet. (Nagy Lajos)
sípolgat; sípoló; sípoltat.
