sírbolt
sírbolt főnév (választékos)
1. Több koporsó befogadására alkalmassá kiépített sírverem, amelynek rendsz. kőből v. márványból készült, felnyitható fedele van. Családi sírbolt. S a bészakadt sírboltokon Bús halotti ének zeng. (Berzsenyi Dániel) Fakadj zöld lomb, fakadj! nyiljatok virágok! Álljátok édesen körül e sirboltot. (Tompa Mihály) Te képzelődő vagy. Te azt várod, hogy herceg Borghese pápai kancellár háromszáz esztendős sírboltját elhagyja és teljes ornátusban kopogtasson az ajtón. (Krúdy Gyula)
2. Díszes építmény, amelyben – rendsz. föld alatti részében – a koporsókat elhelyezik; kripta. Tudós doctorokat hozatott, kik a holttestet bebalzsamozzák; művészeket, kik sírboltot építsenek neki. (Jókai Mór)
3. (régies) Vmely templom szentélye alá v. vmely kolostor alá épített, rendsz. művészileg kiképzett csarnok, amelybe halottakat temettek. A pécsi székesegyháznak új sírboltjában [a püspök] … hulláját temették először. (Vas Gereben)
4. (régies) Sírkamra (1a).
Szóösszetétel(ek): sírboltajtó; sírboltkulcs; sírboltlakó; sírboltlehelet; sírboltőr; sírboltterv.
