síri
síri melléknév
Általában sírral, temetővel, temetéssel kapcsolatos.
1. (költői) Sírhoz (1–2) tartozó <dolog>. Síri fa: fejfa; síri mécses. Ha eldobod egykor az özvegyi fátolyt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból. (Petőfi Sándor) Korán elhúnyt barátom, Van-é jel síri fádon, Mutatni, hol pihensz? (Arany János) || a. (ritka) Sírban élő, lakó. Síri féreg, szellem.
2. (irodalmi nyelvben) Sírnál (1–2) történő, ott szokásos <dolog>. Ígéri, hogy… fog egy kis kurta síri beszédet tartani a temetőben. (Jókai Mór)
3. (választékos) A sír környékére, a temetőre emlékeztető <állapot>. Síri csend: teljes és nyomasztó cs.; síri némaság, nyugalom. Szavai komolyan, síri nyugalommal hangzottak. (Mikszáth Kálmán) Síri csendben olvasta fel a polgármester az általános mozgósítás parancsát. (Kuncz Aladár)
4. (választékos) Halottra emlékeztető <tulajdonság, megnyilatkozás>. Síri hang: kísértetiesen panaszos, magas, vontatott, színtelen h.; síri sápadtság. Szava tompa, mély és érctelen, mint egy síri hang. (Kölcsey Ferenc) Arcán síri sápadtság ömlött el. (Mikszáth Kálmán)
5. (költői) Síri álom: a sírban pihenő halottnak tulajdonított á. Síri álmom… iszonyú lesz. (Petőfi Sándor) Oh nem hiába omlott véred, S oly szépek síri álmaid! (Gyulai Pál) Kedveseink! álmodjatok édes, szép siri álmot, Őrt áll itt szeliden s nem feled a szeretet. (Tóth Árpád)
