síró
síró melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an
1. Olyan, aki sír. Síró gyermek, nő. Ilona sír. A lámpa még inog, a síró asszony árnyéka inog a falon. (Babits Mihály) S ahogy a zsúfolt marhavagonokból kicsapott a tüzérek éneke…nekem egyszerre eszembe jutott az indulás, Pest, a síró asszonyok és gyerekek. (Szabó Lőrinc)
2. Búslakodó, vkinek, vminek sorsát, állapotát panaszoló. Nyájáért síró pásztorfiú. Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. (Ady Endre)
3. (ritka) Könyörgő, esdeklő. Lásd, mikor Hat éves voltál, én is megfogadtam Síró szavad. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. (átvitt értelemben, költői) Síráshoz hasonló hangot adó. Csak vissza, vissza, meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és síró patak. (Tompa Mihály) Gázolt a sarkam síró avarban. S aludt a tölgy, a hárs, a nyár. (Tóth Árpád) A hangszer valamennyi egyszerre hangot ád, síró, sikító és visító meg dörömböző hangokat. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. Síró személy. Nehéz szívvel hallgatta a sírókat. Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket. (Ady Endre)
2. (népies) Sírás, síró hangulat. Síróra áll a szája: arckifejezése azt mutatja, hogy mindjárt sírni fog; sírásra áll a szája. Csak a rossz szívű és csúfszájú barátnőktől őrizkedjünk… Hányszor hoztak ezek már engemet síróba. (Gyulai Pál) Gyaur – folytatta síróra lágyult hangon a török –, te jó ember vagy. (Gárdonyi Géza)
sírós.
