sodor [1]
sodor [1] tárgyas ige sodrok, sodorsz v. sodrasz, sodort v. sodrott; -ni v. sodrani
1. <Vékony szálakat v. hajlékony, papírszerű anyagot> az ujjak v. a két tenyér között forgatva csavar. Dohánylevelet, gyapjút, kócot, rongyot sodor; bajuszát sodorja. || a. (mértékhatározóval) Bizonyos mértékű v. bizonyos számú sodrást végez vmin. Hármat, négyet sodor vmin. Sodorj még néhányat azon a fonálon! Elnyomta az éljenzés, a kardcsörgés és kacagás a szavát, de ő megint csak sodort egyet a bajuszán. (Gárdonyi Géza)
2. Sodorva (1) készít, alkot, létrehoz vmit. Cigarettát, fonalat, kötelet, madzagot, zsineget sodor. Dohánylevelekből szivart sodort. Csöndesen beszélt Ferenc, nem hadonászott, sok cigaretlit sodort. (Móra Ferenc) Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. (Radnóti Miklós) Janinak nehéz … szedni a markot, sebesen sodorni a kötelet, belekötni a kévét. (Nagy Lajos) || a. Vmibe v. vmivé sodor vmit: úgy sodorja (1), hogy ennek következtében új alakot ölt. Tekercsbe sodorja a papirost. Szivarrá sodorja a dohányleveleket.
3. <Sokaság, szél, víz vmely útjába akadt személyt, tárgyat> rendsz. nagy erővel magával ragad, s ide-oda forgatva, taszítva, lökdösve visz. A megáradt folyó állatokat, fatörzseket sodor magával. Szél sodorja a faleveleket. A tömeg magával sodorta a gyereket is. Majláth! poétád éneke leng feléd, Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait A Kárpátok közt zúgva szórja, Tört jeget és köveket sodorván; Csak mint az alkony enyhületén kalász-Párnáján pihenő lyányka szelíd dala Üdvezli a várt est nyugalmát. (Berzsenyi Dániel) A fővárosban minden szél csúnya: port, papirost, szemetet sodor ide-oda az utcákon. (Gárdonyi Géza) Az ár homokot, szemetet, galyat, növényi tetemeket sodor magával. (Nagy Lajos) Nekem a folyó tetszett legjobban, az Ipoly. „Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!” – mondták a nagyok. (Szabó Lőrinc) || a. Vhova sodor vkit, vmit: sodorva (3) eljuttatja vhova. A hullámok egy holttestet sodortak a partra. A szélvihar árokba sodorta a kisgyereket.
4. (átvitt értelemben) <Heves indulat, rendkívüli jelenség személyt, csoportot> rendsz. az illető(k) akarata ellenére, ellenállhatatlanul hatása alá von; magával ragad. A lelkesedés hulláma őt is magával sodorta. Nem csüggedtem, szivem égett, És sodort a küzdelem. (Gyulai Pál) A jámbor félsüket embert önkívületbe sodorta az izgalmas jelenet. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Vmibe sodor vkit, vmit: személyt, közösséget ellenállhatatlanul vmely súlyos, nem kívánatos helyzetbe, állapotba juttat, dönt. Bajba, pusztulásba, romlásba, veszedelembe sodor. Az országot háborúba sodorták.
5. (ritka, költői) Súrolva érint vmit. Csapong a denevér az ereszt sodorván. (Arany János)
6. (tájszó) <Tésztát) sodrófával nyújt.
Igekötős igék: alásodor; átsodor; besodor; belesodor; egybesodor; edsodor; felsodor; félresodor; kisodor; közésodor; lesodor; megsodor; mellésodor; nekisodor; odasodor; összesodor; szétsodor; tovasodor; visszasodor.
sodorgat; sodorható; sodortat; sodrat.
