sóhajtozik
sóhajtozik ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (választékos) sóhajtoz, (régies, irodalmi nyelvben) sohajtoz
1, tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Gyakran, ismételten sóhajt. Keservesen sóhajtozik. Valami baja van, csak ül és sóhajtozik. Ne sóhajtozz már annyit, majd csak találkoztok még!
2. tárgyatlan (költői) Sóhajtozik vki, vmi után v. felé, (ritka) vmire, vhová: sóhajtozva vágyódik, eped, áhítozik utána. Testvéri csókért e szív rég eped, Régen sohajtoz testvérszív után. (Vörösmarty Mihály) Ezer hölgy keble sóhajtoz feléd. (Madách Imre) || a. tárgyatlan (választékos) Bánkódik, kesereg. Ki sóhajtoz, ki mulat. | A világ csak – hangulat. (Reviczky Gyula)
3. tárgyas (választékos) Sóhajtozva mond vmit, emleget vkit, vmit. Ifju nyugszik szunnyadozva, Kedveséről álmodozva, S nevét lágyan sohajtozza. (Gyulai Pál) Összefogództunk és körüllebegtük keringőzve…a nagy ebédlőt. Hanika dúdolt nekünk… színtelen kis cérnahangján „Legszebbek – ezen a világon nincs párjuk!” – sóhajtozta hevesen és rajongva. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: elsóhajtozik; végigsóhajtozik; visszasóhajtozik.
sóhajtozás; sóhajtozó.
