standard
standard főnév [standard] standardot, standardja
1. (műszaki nyelv, hivatalos) Vmely munkának bevett, szokásos v. törvényes mértéke, mintája; vminek alapja, követelménye, tapasztalatok alapján megállapított szabálya. Ez itt a standard. || a. (üzemi élet) Feltétel, szükséglet. Húsz tonna nyersanyag a havi standard. || b. (ritka) Színvonal (2–4, főleg 3). Nem éri el a standardot. Alul marad a standardon. A gondos munka az egész üzem standardját jelezte.
2. (műszaki nyelv, nem hivatalos) Szabvány.
3. jelzői használat(ban) Az előírásnak megfelelő, megszabott kivitelű, előírásos, szabványos, egyöntetű. Standard áru, készítmény, méret, minőség, minta, munka. Standard gépkocsigyertyát vett. || a. Mintaszerű, alapvető jelentőségű és értékes <tudományos könyv>. Standard munka, mű.
4. jelzői használat(ban) (kereskedelem, üzemi élet) Rendszeresen előforduló, évenként v. kisebb időközönként ismétlődő, állandó. Standard bevételek, kiadások.
