stég
stég főnév -et, -je [ë, e]
1. (hajózás) Kötelekkel és gerendákkal a parthoz rögzített folyami úszó kikötő. Már a téli kikötőben vannak a stégek. Óriási kötéllel hirtelen a stéghez rögzítik a hajót. (Nagy Lajos)
2. <A part közelében v. a parton a víz fölött> üres hordókon, ill. főként cölöpökön nyugvó, deszkákból összeácsolt, olykor korláttal is felszerelt lapos térség; erről lépnek a fürdőzők a vízbe, és ez alá kötik ki a csónakokat. A stégen napozik.
3. (nyomdászat) <Szedésben> az üresen hagyott felületeket kitöltő, tömör v. üreges kisebb-nagyobb fémhasáb.
stéges.
