sugárzó
sugárzó melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami sugárzik (1, 2), fény- v. energiasugarakat bocsát ki. Sugárzó csillag, hő; sugárzó anyagok.
2. Olyan, ami sugároz (1–2) vmit. Ragyogó fényt sugárzó csillár; hőt sugárzó kályha; műsort sugárzó rádióállomás.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, aki, ami vmely értékes lelki tartalmat, tulajdonságot fejez ki huzamosabb) ideig. Örömtől sugárzó arc, gyermek, tekintet; értelmet v. értelemtől sugárzó szem; új szellemet sugárzó művészet. Szemed, a hűséget sugárzó, Rajtam pihent szelid hevével. (Reviczky Gyula) Szép, kék szeméből világfájdalom és sugárzó emberszeretet olvasható ki. (Ambrus Zoltán) [Péter] sugárzó arccal s udvarias hajlongásokkal sietett Nórához. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): hősugárzó.
