sül-fő
sül-fő tárgyatlan ige sült főtt, (népies) sül-fől
1. Sül-fő vmi: többféle étel közül némelyik sül, másik meg fő. Megnézem, mi sül-fő a konyhában. Ott sült-főtt már a mindenféle jó az esti lakomára.
2. (főleg múlt időben) (átvitt értelemben, ritka) Nagy zavarban, bizonytalanságban, dilemmában van; erősen szégyenkezik. Obernyik sült-főlt, mintha éppen ő volna e tudatlanságnak oka. (Vas Gereben) A színészek maguk is sültek-főttek zavarukban. (Jókai Mór)
sülés-fövés; sülő-fövő.
