süly
süly főnév -t, -e [e], (tájszó) suly -a (csak egyes számban) (népies)
I. (régies) <Határozott jelentéssel.>
1. Skorbut. Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta: Majd csak megtériti, ha vénségre juta. (Arany János)
2. Aranyér.
3. Vérbaj. A süly rágjon le rólok Minden húst és bőrt. (Vörösmarty Mihály)
II. <Indulatos beszédben, főleg szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.>
1. <Bosszús, átokszerű kívánságban>: Hogy a süly egye meg v. rágja meg v. egye, rágja ki! Hogy a süly essen bele! Veszhetne minden – a súly megegye – Csak meglegyen coffjával [= copfjával] a megye. (Gyulai Pál)
2. <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval a kérdés indulatos voltának jelölésére v. nyomósítására>. Hol a sülybe van? Mi a sülyt csináltatok.
