sunyi
sunyi melléknév -n, -bb
1. Olyan <ember, állat>, aki, amely óvatosan, alattomosan leplezi, rejtegeti valódi, kül. ravasz, gyakran ártó szándékát. Sunyi ember, fráter; sunyi macska, róka. Kenetteljes, sunyi vénasszony.
2. Ilyen személyre jellemző <arc, arckifejezés, magatartás>. Sunyi ábrázat, mosoly, nézés, pillantás, tekintet. Sunyin leskelődik, megbújik. Ferenc a hátuk mögött sunyi mosollyal kullogott. (Krúdy Gyula) Sunyi, álmos szeme laposan néz. (Móricz Zsigmond) A mókázásra sunyin abbahagyja a munkát a két szurtos inas is. (Gelléri Andor Endre)
sunyiság; sunyiskodik.
