suprikál
suprikál tárgyas ige -t, -jon
1. (népies) Vkit vesszőből font korbáccsal, virgáccsal, szíjjal v. más hasonló eszközzel ver; virgácsol, vesszőz. Húsvétkor a gyerekek egymást suprikálják.
2. (tájszó) <Kelmét, fehérneműt> úgy díszít, hogy egy irányban szálakat húz és a benn maradt szálakat (saját színével v. tarkán) mintákat alkotva átszövi; subrikál.
Igekötős igék: elsuprikál; kisuprikál; megsuprikál; végigsuprikál.
suprikálás; suprikáló; suprikált; suprikáltat.
