sürget
sürget [e] ige -tem, -ett [e, ë], -essen [e-ë]
1. tárgyas Vmit sürget: vminek az elvégzését, megvalósítását v. gyorsabb végrehajtását kéri, követeli. Sürgeti az akadályok megszüntetését, a munkát; a pénzét sürgeti: pénzének visszafizetését, járandóságának megfizetését s. Erélyes intézkedést sürget. Sürgeti az intézet felállítását. Sürgeti az ügy rendezését. A vasút kiépítését hiába sürgették. Puha rózsafába levelet ír, tetszőt… | Irja Ildikónak, Aladár anyjának | …Buda neje, Gyöngyvér, is sürgeti jöttét, | Hogy Aladárt lássa, első fi-szülöttét. (Arany János) Ítéletet sürgettek … Ali ellen. (Jókai Mór)
2. tárgyas <Személyt> vminek az elvégzésére, megvalósítására, gyorsabb végrehajtására v. általában cselekvésre unszol, ösztönöz, siettet. Másokat sürget, ő maga kényelmeskedik. Sürget, hogy adjak neki munkát. Nem sürgetnélek, ha a határidő nem közelednék. Sürgeti társait, és készül utjára serényen. (Vörösmarty Mihály) A végrehajtó úr nem győzi … sürgetni a városi delegátusokat, hogy találjanak valami emberi megoldást. (Móra Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Az idő, a perc sürget. A szomszéd előbb kér, de azután sürget. (Arany János)
Igekötős igék: kisürget; megsürget.
sürgetőzik; sürgettet.
