surran
surran tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
Vki, vmi surran vhova, vhol: ember, kisebb állat hirtelen, fürge mozdulattal, léptekkel, ezek neszétől kísérve óvatosan rendsz. lopva szalad, siklik vhova, vhol. A szobába surran. Az egér a lyukba, a szekrény mögé surran. Alkonyatkor az utcára surrant. A harmadik utcáig szaladt. Itt egy csinos földszintes házba surrant. (Kosztolányi Dezső) Surrant a pitvarba, onnan az udvarba … mintha kergették volna. (Móricz Zsigmond) Gyík surran a nagy temetők fala mellett. (Radnóti Miklós)
Igekötős igék: átsurran; besurran; belesurran; elsurran; felsurran; idesurran; kisurran; lesurran; mellésurran; odasurran; tovasurran; utánasurran; végigsurran; visszasurran.
surranás; surranó; surrant.
