sűrűség
sűrűség [ű-ű v. ű-ü] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában a sűrű melléknévvel kifejezett tulajdonság; vmely anyagnak, dolognak ilyen volta, (halmaz)állapota.
1. Vminek, vmely tömeg, sokaság részeinek egymáshoz (nagyon) közel álló, kevés (tér)közt engedő volta. A bokrok, az erdő, a betűk, a fák, a fű, a haj, a kert, a vetés sűrűsége; a lakosság v. a népesség sűrűsége. || a. Vmely anyag, szerkezet tömöttsége, alkotórészei egymás melletti elhelyezkedésének viszonylagos közelsége. Csekély, kielégítő, nagyfokú sűrűség; a rács, a rosta, a sövény, a szita, a vászon sűrűsége. || b. (fizika) A térfogat egységében foglalt tömeg mennyisége; fajsúly.
2. Vmely (csepp)folyós, pépes v. légnemű anyagnak sűrű (2a – c) (halmaz)állapota, beszáradt v. más (szilárd) anyagokkal kevert volta. Az étel, a folyadék, a leves, az oldat sűrűsége; a méz, a rántás, a tinta sűrűsége.
3. Idő- v. térbeli gyakoriság. A bajok, a gondok, a halálozási esetek sűrűsége; a sajtóhibák sűrűsége. Látogatásainak sűrűsége már kezd terhes lenni.
4. Sűrű, szinte egymásba nőtt növényzet, sűrű erdő, bozót. Egyre beljebb fúrta magát a Sűrűségbe. Élvezni voltunk a természetet Kertünk árnyékos sűrüségi közt. (Madách Imre) A sűrűségekben több madár dalolt … (Mikszáth Kálmán) Sásmező sűrűsége bizsereg a csendben. (Bársony István)
Szóösszetétel(ek): 1. sűrűségkülönbség; sűrűségmérés; sűrűségmérő; sűrűségváltozás; 2. légsűrűség; népsűrűség; tűzsűrűség.
sűrűségi; sűrűségű,
