susogó
susogó melléknév
1. (hangutánzó) Olyan, aki, ami susog (1–3, 5). A gyanúsításokat susogó vénasszony. S addig-addig bámult a susogó nádra, Nagy meleg könnycsepp ült szeme pillájára. (Arany János) Én már nem sokáig élek, kezdte az apja azon a rekedt, susogó hangon, amellyel a mellbajosok beszélnek. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, nyelvtudomány) Susogó mássalhangzó: <kül. az orosz nyelvvel kapcsolatban> a nyelv hegye és a foghús elülső része között képzett mássalhangzók vmelyike, amelyek képzésekor a nyelvnek a hegyéhez közeli két széle szélesebb felületen érintkezik a foghússal, mint a megfelelő sziszegő mássalhangzóknál a fogakkal, a nyelv hátának csatornaszerű alakulása is szélesebb amannál. Az s, zs, cs, dzs susogó mássalhangzók.
susogós.
