suttogás
suttogás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. A suttog igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, ill. hangjelenség; az a tény, hogy vki, vmi suttog (vmit); suttogó hang, közlés. Titkolódzó suttogás; a gyerekek, a szerelmesek suttogása. A lombok suttogása. A szomszéd szobából fojtott suttogás hallatszott. Társaságban tapintatlanság a suttogás. Kossuth csodálatosan szép orgánummal bírt, melynek a suttogástól kezdve a legélesebb hangokig saját varázsa volt. (Kemény Zsigmond) Sárika a suttogás irányába tartott. Megbotlott, féltérdre esett. (Petelei István)
2. (rendsz. rosszalló) Bizalmasan, titokban közölt értesítés, hír; pletyka, szóbeszéd. Hitelt ad az ostoba suttogásoknak. És hallom a vesztett csaták zaját, Az árulók bal suttogásait. (Vörösmarty Mihály) Szájról-szájra suttogás kél. (Arany János)
