sutty
sutty mondatszó (kissé népies, hangutánzó)
<Vkinek, vminek gyors eltűnését kísérő v. érzékeltető felkiáltásként.> Körülfogták, bekerítették, ő pedig sutty! elrepült vagy elsüllyedt. (Jókai Mór) A bíróhoz megyünk … – Hát! Hogy azalatt vasútra üljenek, aztán sutty! kereshetjük. (Csepreghy F.) || a. <Annak érzékeltetésére, hogy vki észrevétlenül, titokban, gyorsan eltűnik, elmenekül>. Tehát miért szerencse ránk nézve, hogy nincs itthon [Ankerschmidt lovag]? – Miért? Hát azért, hogy ha most itthon volna, önt a missel [= az angol nevelőnővel] egyetemben rögtön meglövöldözné; így pedig addig, amíg hazakerül, önöknek idejük van előle – „sutty”, odább állani. (Jókai Mór) Az urak várjanak itt … Végzek én mindjárt, aztán csak: sutty, be utánam. (Móra Ferenc)
