süvít
süvít ige -ett, -sen [ë, ë], -eni [e] (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Levegő> gyors áramlásával éles, magas zúgó, hangot hallat. Süvít a szél, a vihar. Kinn süvít a tél viharja. (Petőfi Sándor) Hirtelen támadó orkán süvít végig az erdőn. (Mikszáth Kálmán)• || a. tárgyatlan Vmi rendkívül sebes mozgása közben a levegőt súrolva, ehhez hasonló hangot kelt. Süvít a kilőtt puskagolyó. Süvít a golyó, cseng a kard. (Petőfi Sándor) Egy kartács süvít a levegőben. (Mikszáth Kálmán)
Az 1. sz. jelentésben található, Hirtelen támadó szavakkal kezdődő Mikszáth-idézet törlendő.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Személy, ill. a hangja> riasztó erővel, élesen, erősen szól. Szavai oly borzalmasan süvítettek a szobában, mint egy halálítélet. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Ilyen hangon mond vmit. „Éhen halunk …” süvítette a felesége fülébe. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átsüvít; belesüvít; besüvít; felsüvít; keresztülsüvít; közbesüvít; lesüvít; szembesüvít; túlsüvít; végigsüvít.
süvítés; süvített; süvítő.
