süvöltő
süvöltő melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, ami, aki süvölt (1–2). Süvöltő szél. [A] süvöltő madarak … elvándorolnak. (Vas Gereben) A zord tél süvöltő viharai … után a … városka házikói szinte megifjodni látszottak. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -je [e]
1. (állattan) A pintyek családjába tartozó, pacsirta nagyságú, tarka tollú, fekete fejű és szárnyú, szürke hátú, piros hasú, magvakkal és rügyekkel táplálkozó madár (Pyrrhula pyrrhula); pirók.
2. (tájszó) Madár csalogatására használt metsző hangú síp.
