sz [3]
sz [3] mondatszó, ssz
1. <Elhallgatásra, halk beszédre, csendre intő, ill. csendet, hallgatást parancsoló szóként:> pszt! Sz, csendet kérek!
2. <Pisszenésszerű, pisszegésszerű figyelmeztető hangként, kül. halk moraj, zsongó zaj esetén v. elhaladó személyhez intézve.> Sz, Feri, állj meg!
