szabadít
szabadít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni) (ritka)
1. Szabaddá tesz. Ha alul, a vízszín alatt lehet a folyamnak utat szabadítani, akkor az áradás veszélye megszűnik. (Jókai Mór) Bízni ha lehetne a rab ifiakba, Szabaditva őket, szökne velök menten. (Gyulai Pál) Szabad Május szabad és szánt [= elszánt] tömegje | … Szabadítsatok és bölcsen higyjetek. (Ady Endre)
2. (népies) <Inast, ipari tanulót> a segédek sorába felvesz v. felvétet; felszabadít. Olyan komolyan beszélsz, mintha céhbeli mesterember volnál, és inast szabadítanál. (Vas Gereben)
3. Vkire, vmire szabadít vkit: alkalmatlankodó, kellemetlen, nehezen lerázható látogatót küld vkinek a nyakára. Vö: rászabadít (1a). Rám, rád, ránk, rátok v. rájuk szabadít. Miért szabadítottad ránk ezt a fecsegő vénasszonyt?
Igekötős igék: elszabadít; felszabadít; kiszabadít; leszabadít; megszabadít; nekiszabadít; rászabadít.
szabadítás; szabadítható; szabadított; szabadíttat.
